Oldal kiválasztása

Bár sosem szerettem igazán, négy éven keresztül hűen szolgált, és a szívünkhöz nőtt. Álljon hát itt pár szó közös történetünkkel az utókornak.

Fifike (aka Fos) már 11 éves volt amikor találkoztunk egy szürke délelőttön Slough városában, amiről az akkori főbérlőm csak annyit mondott: ‘spot the white man’ – és nem örült hogy a fiát is elrángatom oda autót venni. Volt benne némi igazság, mert amikor odaértünk egy igazán barátságtalan környékre (keskeny utca, autók parkolnak két oldalt tehát vagy ki, vagy befelé tudsz menni) és megálltunk egy kapu előtt amin az állt hogy ott mégse álljunk, feltűnt egy toyota aygo-ban két akkora ember, hogy úgy nézett ki, hátizsákként hordják azt az aprócska kocsit.

Kiderült hogy biztonsági őrök, és a felől érdeklődtek, mi dolgunk ott. Matt mondta hogy kocsit venni jöttünk, erre ők megjegyezték hogy nyugodtan adjuk nekik oda a pénzt, majd ők elköltik. Bár egyenruha volt rajtuk, amikor egy ilyen sikátor végén (mivel akkor már előttünk álltak, se ki, se be nem volt út) két 150 kilós fekete egyenruhás ember – még ha poénból is – ilyeneket mond, neked is ökölbe szorul a segged (menace II society). Szerencsére tényleg csak viccelődtek, ez után pár perc alatt meg is találtuk a címet, ember kijött, elvittük kipróbálni a kis Fost és mivel ez egy 3 hónapos autókeresés végének ígérkezett, üzletet kötöttünk.

A hazaúton az autópályán (menet közben, okos) nekiálltam beállítani a kormányt. Jött is a nagy meglepetés, mivel a kormány alatt nem a magasságállító van (az ugyanis nincs benne) hanem a motorháztető nyitója… Szóval nem volt vicces, de kiderült hogy a biztonsági zár működik, így csak egy kicsit pattant fel. Utána inkább nem buzeráltam.

Nem sokkal hazaérkezésünk után nekiálltam biztosítást keresni, majd a – természetesen legolcsóbb – royal post ajánlatának elfogadása után kezdődött a tortúra. Először is meg kellett győznöm az otthoni biztosítókat hogy ugyan küldenének nekem ékes angol nyelven írt papírost arról hogy nem volt balesetem az utóbbi X évben. Erre az Allianz küldött egy fejléc és pecsét nélküli oldalt… Gondoltam hogy ezzel nem is próbálkozom úgyhogy megkértem őket még egyszer, amire már sikerült egy hivatalosnak kinéző dokumentumot elküldeniük. A másik biztosítónak ez elsőre sikerült, de sajnos még ez sem volt elég. Gondoltam rendes gyerek leszek és elküldöm az NCD-ket amint megkaptam, tehát két külön emailben mentek. Nem gondoltam volna hogy ilyen mélyen alulkvalifikált emberek dolgoznak ott, de – mint az december 31-én kézhez kapott levélből kiderült – sajnos nem mindenki képes két külön emailt ugyanattól a feladótól egy dokumentumként kezelni. Ebből az következett hogy a biztosításom havi £256-ra emelkedett, majd egy másfél hónapos telefonos ügyintézésbe torkollott, ahol – az emaileket is beleszámolva – 3 különböző osztállyal, és 7 különböző emberrel folytattunk diskurzust a hogyan továbbról. Addigra már a főbérlőm is bekapcsolódott, hátha ő angol létére átlátja a helyzetet, mégiscsak itthon van. De a végén ő is csak széttárta a karját és együtt hümmögtünk. A biztosító kedves volt mert mondták hogy amennyiben kifizetem a fennmaradó összeget, (valami ezer font fölött) már válthatok is biztosítót. Gondoltam kevesebbet ér a kocsi… De még egy utolsó hívást megreszkíroztunk, mire az ügyintéző azt javasolta, hogy próbáljam meg egy emailben elküldeni a két dokumentumot. Lőn, a legegyszerűbb megoldás mindig a legjobb, így elfogadták… azokat a doksikat amik már amúgy is náluk voltak… agyrém.

Innentől már csak a gányolásokat kellett megoldani (a rozsda a sárvédőíven fiesta betegség, nem foglalkoztam vele), mivel kicsit rozsdásodott az alja, az MOT testerként dolgozó főbérlőm felhívta a műhelyt ahol előzőleg javították / vizsgáztatták a kocsit, hogy lesznek szívesek ingyen megcsinálni különben felnyomja őket a VOSA-nál (az itteni autós felügyelőszervezet). Természetesen rohadtul örültek, de kelletlenül bevállalták. Ismét magam mellé vettem Matt-et majd elindultunk vissza Slough-ba. Meglepetésemre egy egész pofás kis műhely előtt álltunk meg, csupa angol arc, mondom nekik hogy miért vagyunk itt. Persze senki nem tudott a jövetelünkről, de mondták hogy a sarkon túl van egy másik műhely, lehet hogy az lesz az.

Ez már olyan volt amire számítottam… Nagyobb fajta garázs, sárban úszik minden, és persze zárva. Néhány perc várakozás, és megjelenik a tulaj, érthetően ideges de azért mondja hogy adjuk oda a kulcsot, és jöjjünk vissza 3 óra múlva… Nyilván egyéb vágya sincs az embernek mint egy ilyen környéken otthagyni a kocsiját kulccsal együtt a turbános arcoknak. De más ötlet nem nagyon volt szóval kocsi otthagy, mi pedig elindultunk keresni valami kaját. Krispy Kreme-et enni reggelire nem feltétlenül a legegészségesebb, de ha ott helyben csinálják, van egyfajta varázsa.

Végül elhoztuk az összegányolt kocsit – valami fekete szurokkal kenték be a küszöböket, elég megnyerő volt – de Mark szerint átmegy a vizsgán és ez a lényeg. Innentől már csak pár dolgot kellett kicseréltetni, hátsó lengéscsillapítók, kipufogó közepe és vége, gyertyák, olaj, szűrők és két első gumi. Olyan csóró lettem a végére mint még soha, de mégiscsak volt egy autóm, ami várhatóan elvisz A-ból B-be többnyire beavatkozások nélkül.

Eltelt egy év és valóban működött minden, de valahogy nem sikerült megszeretnem. Közben biztosítót is sikerült váltanom, de a következő vizsgára megint ráment vagy £400, ami az autó (akkori) nagyjából £900-os árához mérten azért kellemetlen, dehát ez van. A fogyasztásával sosem bírtam megbarátkozni, legalábbis egy ekkora (1.25-ös) motortól az a 9 literes átlag nekem soknak tűnt, valamint az egy tankkal megtehető akár 300 mérföld is elég kevésnek nevezhető. A szerelő komámmal sokat filozofáltunk rajta, de mindig az lett a vége, hogy ennek ennyi a fogyasztása és kész. Bár beletörődtem, azért nem lelkesedtem érte.

De közben szépen falta a mérföldeket, különösebb gond nem volt vele, egyszer ment szét a fűtésszabályozó, de akkor gőzt lövellt az utastérbe, én meg azt hittem megfőztem a motort… De ezen is túllendültünk, csak a tervezőitől hozott örökséget volt képtelen levetkőzni, jelesül szűkös volt és alacsony. Az első hónapokban folyton bevertem a fejem beüléskor – és ezzel nem csak én voltam így.

Voltunk vele keresztül-kasul angliában, és csak tette a dolgát, de most már nagyon megérett rá hogy könnyes búcsút vegyünk, így hát elkezdtük keresni az utódját.

Pro tipp:

Érdemes körülnézni ezen az oldalon ha autót (vagy akármi mást) vennél, jobbak az árak mint az autotrader-en, és többnyire magánszemélytől vásárolhatsz. Ezt meg csak azért hogy okoskodjak: soha ne utalj előre senkinek, mindig nézd meg mit veszel!

Gumtree

További sok hét autókeresés (kínlódás) után megtaláltuk a lehetséges utódját. Itt volt a közelben, tip-top gépjármű reális áron. Természetesen mire hazaértem munkából és felhívtam az eladót, kiderült hogy két órával a hirdetés feladása után el is vitték… Keresés tovább, véres szemek, napi 2 órás kínlódás, az autotrader-en, gumtree-n és friday-ad-en már minden autót kívülről ismertünk, amikor szembe jött a megfelelő jelölt, de őket már tényleg csak azért hívtam fel hogy röhögjek egy jót hogy már megint lecsúsztunk egyről.

Meglepetésemre megvolt még, de persze már bejelentkeztek rá. Másnap délután aztán kiderült, hogy aki beígérte nem ment el, tehát mehetünk megnézni. Természetesen a legnagyobb rohanásban – lakásnézés után, tanfolyam előtt – még kiszaladtunk egy közeli faluba hogy végre pontot tegyünk az ügy végére. Mivel hamarabb értünk oda mint ígértük, nem volt aki vigyázzon a tulaj gyerekeire amíg elvisszük tesztvezetésre, meg kellett várni a feleségét, ez még egy jó fél óra volt. De az autó rendben volt, az üzlet megköttetett. Így lett tehát itt tartózkodásunk második autója is egy Ford, pedig sohasem rajongtam a márkáért.

És megint az a rohadás biztosítás… Felhívtam a biztosítót akitől a legkedvezőbb ajánlatot kaptam hogy egyeztessek velük, ne járjak úgy mint legelőször. Olvastam az egyik oldalon hogy az egyik autón lévő NCD-t (mondjuk mint otthon a bónusz) nem használhatod egyszerre két autón, tehát ha másik autót veszel és az is a Te neveden van, az 0-ról indul. Amire egyből kaptam is megint valami ezer fonton felüli ajánlatot úgyhogy mondtam is az embernek hogy remélem nem számít rá hogy a továbbiakban is ott maradok, és éreztem a hangjában hogy nem én vagyok az első aki ezt mondja neki ma. De még a 8 év NCD-re is olyan arcátlan ajánlatot adott hogy akkor már csak röhögtem és eldöntöttem hogy Fosnak mennie kell! Vagy átíratjuk Szöszi nevére, de őszintén én már egy pennyt nem akartam rákölteni.

Ígyhát meghirdettem a kocsit a gumtree-n, és másnap már jött is egy ember megnézni és 2 perc vezetés után meg is köttetett az üzlet, olyan gyorsan történt hogy Szöszi el sem tudott búcsúzni tőle. Jellemző amúgy rám hogy előtte még kiszaladtam a roncstelepre hogy szerezzek két csavart, mert a hátsó ülés nem volt tökéletesen rögzítve. Szöszi szerint hülye vagyok, mert ezt mindenki pont leszarja – amiben igaza is van – de én úgy gondolom hogy ennyi jár.

Cashback a biztosításon

A quidco kínálatából természetesen a biztosítás sem maradhat ki, regisztrálj ingyenesen és nézz körül az oldalon. Akár 60 font is visszajárhat az éves biztosításod árából.

Tovább a regisztrációhoz

Találd meg a legjobbat

A confused.com az egyik legjobb weboldal a témában, összehasonlítja az ajánlatokat, amiket el is menthetsz az adataiddal együtt, így megkönnyítve a jövőbeli kereséseket.

Tovább az ajánlatokhoz

Isten Veled kis Fos, a szívünkhöz nőttél és rossz volt látni hogy elvisznek. Reméljük hogy gondoskodó gazdád lesz és decemberben a műszakid lejártakor kapsz még egy év esélyt hogy bizonyíts, mert igazából ezt tetted mindig – az előítéletekkel szemben. Aztán talán jöhet még egy év és még egy…

Pin It on Pinterest

Shares
Share This