Hülye angolok, angol hülyék!

Állandóan mindenkivel mindenben szembe mennek – ezúttal ráadásul a szó konkrét értelmében. Szinte az egész világ jobb oldalon közlekedik, ők dafke a balon a volt gyarmataikkal együtt, de az meg egy kutya kölke, szóval különcködnek már megint, gondoljuk sokan.  Japánra is Viktória királynő beszélte rá a balra tartsot, hogy az milyen jó, mikor ott járt, azoknak meg mindegy volt. Mert akkoriban kb. még földútjaik sem voltak, úgyhogy udvariasan mosolyogtak oszt úgy maradtak, na de hát ők is csak egy sziget.

Nos a dolog korántsem ilyen egyszerű.

Voltaképpen a bal oldalon ragadtak csak maradtak annál, ami az egész világon bevett szokás volt, és nem változtattak rajta. Elszigeteltnek vélt, ill. szánt szigetországként ezt pedig tartani is tudják. Még Gibraltáron is behódoltak végül ugyanis a jobboldali közlekedésnek a javarészt angol jobbkormányos autóparkjukkal, a kontinensen tarthatatlan lenne a csere-bere a határon. A svédek próbálták meg legtovább, volt is néhány brutál karambol, főleg mivel Norvégiával nyíltak voltak a határok – el lehet képzelni. Nem tudom, ennek hatására kezdték-e el a Volvokat legendásan biztonságosra faragni, mindenesetre ’64-ben az európai kontinensen utolsóként ők is átálltak inkább.

Na de hogy is van ez? Miért lett a bal oldal, és ha már ott volt, miért lett aztán a jobb?

Kezdetben volt a kard, azt pedig a bal oldalon hordták a vitéz urak (ide vezethető vissza még az is, miért a jobbunkon kísérjük a hölgyeket).  Igazából kétsávos közlekedésről persze nem beszélhetünk, de ha szembe jött egy rosszarcú egyén, gyanakvón balra húzódtak a népek, hogy fegyvert ránthassanak. Ez már elkezdett kialakítani egy szokást. Aki pedig még lóra is szállt a kardjával, azt a bal oldalon tette, hogy ne kelljen sokat bénázni a nyeregbe szálláskor, és aztán persze a bal oldalon is haladt tovább. Kevés jelentősége volt ennek, hiszen  nem csak Japánban volt kevés „kétsávos” út. Az első írásos rendelkezés a XVIII. században született, mégpedig a London Bridge forgalmi rendjéről. Az angolok tehát mondhatni  hivatalossá tették a ‘balra tarts’-ot, amihez azóta is ragaszkodnak.

Igen ám, de a dolog addigra már jóval kuszább lett.

A kardhordozó lovag urak lóháton voltaképpen mindig is kisebbségben voltak, az áru- és személyszállító szekerek és egyéb járgányok meg egyre szaporodtak. Angliában, német és osztrák földön elterjedt a bak használata (Kocs község, hej!). A kocsis jobb kézben tartotta az ostort, és ha bal oldalon ül, nagyobb eséllyel pattintja ki a hátul ülő baronessz szemét, úgyhogy ez is a bal oldali közlekedést preferálta. Igen ám, de a franciák inkább lóhátról irányították a szekeret, azt pedig már tudjuk ugyebár, hogy lóra balról szállunk fel, tehát nem a jobb oldalon lévő pacit használjuk. Ha pedig a bal oldalon ülünk, célszerűbb a jobb oldalon haladni, ezen a ponton pedig felüti a fejét a különbözőség első drámai csúcspontja.

Jött aztán Bonaparte Napoleon,

az első EU-hívő, aki megpróbálta az összes különbözőséget megszűntetni a jó öreg kontinensen. Többé-kevésbé teljesen elfoglalta Európát, és bevezette a jobboldali közlekedést. Állítólag nem az ominózus szekerek miatt; rossz nyelvek szerint a balkezessége az ok, ill. az, hogy a francia forradalomban szimbolikussá vált, mely osztály melyik oldalon haladt. Az arisztokraták a balon, a köznép a jobb oldalon, nem meglepő tehát, hogy Napoleon a jobbra tartást rendelte el. Az is felmerül magyarázatként, hogy ennek stratégiai okai voltak, de aki érti, hogy miért számít ellenséget meglepő manővernek, ha egy kb. minden idők legnagyobb hadserege a koszhadt országút jobb oldalán érkezik, az legyen kedves avasson be…

Így vagy úgy,

a jobbos közlekedés el lett rendelve, de persze a dolgot nem zárhatjuk itt le, hisz amint Bonaparte eltűnt Szent Ilonán, Ausztria, vele Magyarország, Oroszország legott visszaállt a bal oldalra, nehogymá’ úgy legyen, ahogy a franciák megmondták. Magyarországon így is maradt ’41-ig, Ausztriában meg egyenesen tartományonként volt más a helyzet, de ez a káosz sokáig nem volt különösebben érdekes. A következő jobbosítási hullám egy bizonyos Adolf Hitler nevéhez köthető. Az, hogy ezután senki nem tért már át a bal oldalra, nem amiatt volt, mert Hitlert kevésbé utálták volna ellenségei, mint annak idején Napoleont. A jobb oldalon maradás oka az automobil.

Volt szó már a lovaskocsikról,

az azokra szerelt fékekről. Nos, megjelenésekor az automobil köztudottan úgy nézett ki, mint egy hintó lovak nélkül. Kormánykerék nem is volt még, csak egy kar, kuplung, sebváltó hova gondolsz, úgyhogy a balra tarts maradhatott, semmi gond. Igen ám, de ha motorizáció, akkor USA. Ők pedig igen hamar áttértek a jobbos közlekedésre, már csak azért is, hogy még inkább prezentálják elszakadásukat a britektől. Jött aztán Henry Ford, aki tömegcikké tette a gépkocsit a T-modellel. Azon már mindenféle gépészkedő karok is voltak, a kormány pedig tradicionálisan jobb oldalon, annak ellenére, hogy a közlekedés is ott zajlott már. Akire ráparkolt már valami tahó, és az anyósülés felől kellett bekúsznia a vezetőülésre a sebváltón át, az tudja, mekkora hülyeség, ha a normális beszálláshoz is ilyesmi manőverek kellenek legalábbis az utas részéről (aki ráadásul charleston szoknyás hölgy lesz valószínűleg). Úgyhogy szépen áthelyezték a kormányt is a bal oldalra, így kényelmesen és a járda felől biztonságosan lehetett beszállni. Megszületett tehát az autó bal oldali kormánnyal.

Szóval a derék britek megint csak annyit csináltak, hogy nem csináltak semmit. Amiért újfent hülyének nézhetjük őket, holott állítólag fiziológiai szempontból előnyösebb a bal oldali közlekedés, mivel a jobb szemünk működése hatékonyabb, ami pl. előzésnél jól jön. Tán így van, na de bal kézzel sebességet váltani, ráadásul indexelés közben?????