Szerző: Mosaic

Die Hard 6

Élet, te drága….! Simon mondja, hogy néha viccelnek vele, de főleg a sofőrök, ledobják a papírtörlőt a földre, vagy a mosogató mellé amikor összefutnak a konyhában. Nem kell komolyan venni, nem kell személyesre venni, ez csak vicc, magyarázza és felszedi a vizes papírt, egy darabka zöld rajta ragad a krómfelületen, Simon gyorsan letörli, nem tűri az ellentmondást, ez nem szarfejség, ez humor. 
Simon mondja, hogy mindig úgy kell tenni, mintha csinálnál valamit, a székeknek egy magasságban és egy dőlésszögben kell állniuk, mert az Elnök így szereti, és különben is, a bőrbevonatú karfát lekoptatja az asztallap széle, pedig drága volt....

Read More

Párizs, az elérhetetlen

És esik. Párizs ballonkabátot öltött, feje felé esernyőt emelt és így vonul, büszkén, mintha csak esőben született volna. Nem tudom magamévá tenni a város hangulatát. Látok és elkapok pillanatokat, ám olyan idegen és hideg érzés, mintha egy csodásan berendezett, de lakatlan palotában járnék, ahol minden szép de semmi sem az enyém. Nehéz róla írni és nehéz fotózni is, túl szép ahhoz hogy igaz legyen. És nem is igaz. Nem igazi a képárus mosolya, nem igazi a a fény a boulevard-on, nem igaz a habzó zöld a Szajna parton és a croissant illata sem. Minden kellék, minden csábít és megragad, mint...

Read More

Párizs, a barátságtalan

És ha Marseille elkényeztetett, akkor Párizs egy mostoha. Készültem én, és nem is voltak elvárásaim, vagy legalábbis azt hittem. De amint megérkeztem, és felfedeztem a helyiek közönyét és azt hogy nekem ez rosszul esik, kénytelen voltam belátni, hogy megszoktam a jót. A szállásom egy aranyos dizájner pár tetőtéri lakásának a nappalijában van, enyhén félrevezető szöveggel vettek rá erre. Sosem aludnék napokig idegenek nappalijában, hacsak nem lenne életbevágó a helyzet, minden más esetben a saját szobát előnyösebbnek találom. De nincs mit tenni, és a szobából, ami egyterű a konyhával, óriási ablakokkal kecsegtetett, rálátni a párizsi háztetőkre. Pont, mint az Amélie...

Read More

Így utazik a marseille-i

És újra úton. Szinte hangtalan, kétszintes, ladakék vonatféreg tekereg 2o8 km/h sebességgel a Dél – Francia dombok között. Minden meleg és békés, annyira korán van hogy szomorkodni sem tudok még, az agy hatkor a lélek hétkor ébred. Mire valóban felébred, már messze leszek, így jóformán búcsúzni sem fogok a várostól. Marseille aludt még, a bőrönd kereke puha szilikon, a pékek némán hasogatják a banettek homlokát, a szemét is csak a vastag tengeri párán keresztül gyűlik a félig leragadt szemeim előtt. A vonat pontosan 6:24-kor indult a város csodaszép vasútállomásáról, a Saint Charles-ról. Olyan pontosan, amilyen csak a jó közlekedés...

Read More

Kaktuszok és kapitalisták – sztereotípia torpedó

A franciák bunkók, a franciák arrogánsak és nagyképűek, a franciák gőgösek és meg nem szólalnának más nyelven, mint a sajátjuk. Két éve ennyi ‘ismerettel’ indultunk el Marseille-be először, és a szállásunkig kellett menni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, ez nem igaz, vagy legalábbis nem mindenkire. A helyi közlekedési vállalat, az RTM alkalmazottainak a kommunikációs stílusáról, az egyenruhájáról, az angol nyelvtudásáról a BKV jutott eszembe, és azonnal otthonosan, bár csöppet sem elragadtatva másztunk ki a metróból a kikötőben. A kedvünket azonban nem vette el a második fricska, tudniillik a forró, pálmafás reptér pléhdobozaiban ücsörgő tisztek is bunkók voltak, egyikük úgy dobta vissza...

Read More
  • 1
  • 2

spórolj és fektess be már £1-tól

Kedvezményes hosting

Töltsd le az ebook-ot!

Olcsó nemzetközi átutalás

Telefonálj külföldre 1p-ért percenként!

Pin It on Pinterest